Site icon Szallas.hu Blog

Fez, Marokkó ékszerdoboza


Marokkói körutunk egyik állomáspontja volt az ország 3. legnagyobb városa és egyben korábbi fővárosa, Fez. A település Marrakechtől északra fekszik jó pár óra autóútra, de belföldi repülőjárattal is megközelíthető.

Marrakechből Fezbe

Mi Marrakechben landoltunk, így ki kellett eszelnünk valamilyen megoldást az odajutásra. Hosszas tanakodás után végül választottunk egy olyan szervezett sivatagtúrát, ami Marrakechből indul és Fezbe érkezik. Helyben és az interneten keresztül egyaránt gyakorlatilag végtelen különféle túraszervező közül válogathatunk. Azért érdemes odafigyelni a választáskor, végeredményben mégiscsak rábízzuk az életünket egy vadidegen arab mukira.

Ezen gondolatmenet mentén mi felcsaptuk a Tripadvisort és a legtöbb és legjobb értékelést kapó céggel felvettük a kapcsolatot. Ha nem vagyunk ekkora kalandorok, igazából a repülés is egy nagyon kényelmes és gazdaságos megoldás.

Ennek folyományaképpen este, már sötétben érkeztünk meg Fezbe. Egy jó tanács: Soha ne érkezz arab városba sötétedés után! Túravezetőnk nagyon proaktívan egyeztetett a hotellel, hogy érkezést követően átadjon minket egy másik babysitternek. Így a hotel alkalmazottja értünk is jött, hogy bekísérjen a szállásra. Eközben mi ráértünk azon gondolkodni, hogy vajon itt fogunk-e meghalni, ha ennyire ügyelnek arra, hogy véletlenül se kószáljunk egyedül. Pár perc múlva megértettük az aggodalmat.

A város medinája, azaz óvárosa, ahol a szállásunk volt, gyakorlatilag egy labirintussal volt egyenértékű.

Végtelen mennyiségű apró nagyon szűk sikátoros utca vezetett mindenfelé tele emberekkel. A magas házfalak között a GPS jel csak álom maradt, ugyanakkor számos helyi fiatalember sietett a segítségünkre, hogy elvezessen ahová csak szeretnénk, nyilván nem ingyen.

Fez, Marokkó

De mi jó turista módjára megfogadtuk még sivatagitúránk vezetőjének utolsó jó tanácsát: „Ha Fezben jársz, ne bízz senkiben!” Végeredményben a szálláson kapott térkép segítségével sikerült azért eltájékozódnunk legalább a vacsoránkig.

Fez belvárosa

Másnap reggel világosban már egészen más volt minden. Újra nekiveselkedve a kusza utcahálózatnak egy színes izgalmas óvárost találtunk tele csupa-csupa kinccsel.

Fez belvárosáról érdemes tudni, hogy a világörökség része. Ennek oka pedig, hogy itt van a világ legnagyobb és legrégebbi fallal körülvett óvárosa. Volt pár támpontunk, amiket mindenképpen szerettünk volna felfedezni, de összességében azt a taktikát választottuk, hogy mentünk, amerre vitt a lábunk. Így jártuk végig a belvárost.

Barangolásunk során útba ejtettük a helyi cserzőüzemet.

A bőrkikészítés hosszú múltra tekint vissza a városban és látszólag a technika nem sokat fejlődött időközben.

Ugyanakkor egészen lenyűgöző volt a házak tetejéről figyelni, hogyan készítik elő a különböző bőröket. Sokszor csak egy tábla jelezte, hogy találtunk valami érdekeset.

Mecsetek, múzeumok és bazárok

De végeredményben sikerült végiglátogatnunk a Kairaouine mecsetet, a Bab Bou Jeloud kaput, Medersa el-Attarinet és a Nejjarine Múzeumot. Habár bóklászásunk során számos különleges helyen jártunk, a legmeghatározóbb jelenség maga a város hangulata. Ahogy a szűk utcák bazári forgatagában elveszik az ember és a következő utcácskán befordulva egyszer egy csodálatos mozaik szökőkutat talál vagy éppen egy híres mecset kapuját.

Nem mellékes az sem, hogy az óvárosban a mai napig a különböző mesteremberek készítik portékájukat nyitott műhelyeikben vagy éppenséggel az utcán. Bár nem a leglenyűgözőbb jelenség, hogy cápafejet árulnak a piacon vagy kilóra adják az élő csigát egy kosárból. Vagy a csirkét élve mérik le a „hentesnél”, de kétségtelenül lebilincselő hangulatúvá teszi a várost.

Sajnos a Borj Nord és a Merenid síremlékre nem maradt időnk. De ha valaki erre jár, érdemes ide is felmenni nagyszerű képeket lehet készíteni a városról.

Fez egy rendkívül izgalmas és üde színfoltja, egy már amúgy is nagyon érdekes országnak. Ha valaki szereti megtapasztalni milyen közelről megismerni egy teljesen idegen kultúrát, annak meleg szívvel ajánlom.

/fotó: Varga Nóra/


Exit mobile version