Tengerparti kikapcsolódás és városnézés Montenegróban

Varga Nóra 2018-09-27
varga-nora

Az úticél kiválasztása során olyan helyet kerestünk, ahol tudjuk ötvözni a tengerparti kikapcsolódás és városnézés örömeit és nem utolsósorban mindezt megfizethető áron tehetjük. Így esett a választásunk Montenegróra, mivel pár ezer forintért vesztegették a repülőjegyeket Podgoricába.

Kotor (fotó: Pixabay)

Utazás és autóbérlés Montenegróban

Késő délután szállt le a gépünk mindenfelé különösebb nehézség nélkül a Balkán ezen kicsi országában.Tekintettel arra, hogy több várost is készültünk meglátogatni, az autóbérlés mellett döntöttünk. Azonban az autó átvételekor nehézségekbe ütköztünk, az ici-picike reptéren azt a céget, ahol foglaltuk az autót, nem találtuk a standok között. Megkerestük az információs pultot és segítséget kértünk, a hölgy elintézett pár telefont, majd biztosított minket, hogy jönni fognak értünk. Így is lett, közel egy óra múlva odalépett az egyik jelöletlen standtól egy fiatalember azzal a címszóval, hogy szerinte egymást keressük. Nem teljesen értettük az ügymenetet, de legalább végre hozzájutottunk a várva-várt járműhöz. Mikor átvettük, jó alaposan leellenőriztük, nincs-e esetleg rajta olyan sérülés, amit „elfelejtettek” feltüntetni az átvételi lapon.

Podgorica, Montenegro fővárosa

Ezek után nekiindultunk megkeresni a szállásunkat, nagyon apró, szűk utcákon vezetett keresztül az utunk, ahol a házszámozás még nem élte virágkorát. Rövidebb kóválygás és pár reménytelennek tűnő zsákutca után belefutottunk egy csapat mulatozó fiatalba, akiktől abban a reményben kértünk útbaigazítást, hogy hátha ugyanabban a hostelben laknak, mint mi. És igazunk lett! Így éjfél előtt megérkeztünk a szállásunkra, ahol puha ágy és meleg fogadtatás várt minket. Mindenki nagyon kedves és nagyon segítőkész volt.

Másnap reggel a hostelben kaptunk reggelit, bureket kefírrel, ami egy helyi jellegzetes étel. Nagyon finom volt és rendkívül laktató. Kicsit bóklásztunk Podgorica utcáin, ahol azon kívül, hogy az ember élvezheti a balkáni hangulatot, őszintén szólva nagyon sok látnivaló nincs.

Szállások Podgoricában >>

Podgorica

Mikor indulni készültünk, a hostel recepciósa érdeklődött, hogy mennyire érünk rá, mert mutatna valamit. A helyi Niagara-vízesést ajánlotta a figyelmünkbe: ő ment elöl kocsival, mi pedig követtük. Látva a néptelen tájakat, amik mellett elhaladtunk, idővel a kalandvágyunk némi félelemmel társult, de a történet igaznak bizonyult, hiszen végül egy csodás vízeséshez értünk.

Skadar-tó Nemzeti Park

Innen folytattuk utunkat a Skadar-tó Nemzeti Park irányába, ami kis kitérővel útba esett Budva felé. Indulás előtt még viccelődve óva intettek minket, hogy vigyázzunk a kígyókkal…

Először egy eldugott várat kerestünk fel, ahonnan belátni az egész nemzeti parkot. A táblák és házszámok ebben az esetben sem voltak segítségünkre, így amikor már teljesen tanácstalanok voltunk, leparkoltunk. Nem kellett sokat várni, helyi önkéntes „idegenvezetőnk” már jött is, hogy miben segíthet. Elmondtuk mit keresünk és ő kedvesen javasolta, hogy kövessük.Természetesen mi bármiféle félelemérzet nélkül belementünk… Végeredményben viszont a kaland nagyon jól sült el, elkalauzolt bennünket a hegy tetejére, mesélt a romokról és hogy hol mit kell látnunk, néznünk. A végén még a családjához is beinvitált, azt már visszautasítottuk, pár euróval honoráltuk a segítségét és tovább álltunk.

Útközben több kígyót is láttunk az utakon, akkor vált bizonyossá, amit korábban is sejtettünk: a kígyókkal kapcsolatos óva intés nem volt vicc. Montenegróban főleg a nemzeti parkok területén sok -nem mindig ártalmatlan- kígyófajtával találkozhatunk, viszont a városok környékén irtják őket.

Így érkeztünk meg magához a Skadar-tóhoz, ahol egy rövid hajókirándulást tettünk. A környező táj nagyon szép, a városka, Virpazar, pedig nagyon hangulatos. Ugyanakkor szerintem a hajóútnak különösebben nagy hozzáadott értéke nincs az élményhez, nevezhető inkább turistacsalogatónak. Végül megérkeztünk Budvába.

Budva, a Kotori-öböl és Sveti Stefan

Másnap városnézést terveztünk a Kotori-öbölben. Maga a városka és a környezete gyönyörű, nem véletlenül az UNESCO világörökség része. Számunkra a legizgalmasabb látványosság a Kotori vár volt, ahova bár kellett némi erőfeszítést tenni, hogy feljussunk, de garantálhatom, hogy teljes mértékben megéri a fáradozásokat.

Délutánra már a nap is kisütött annyira, hogy a tengerparton élvezhessük a vizet és a kellemes meleg napsugarakat. Este egy vacsora keretén belül még tettünk egy kellemes sétát Budva belvárosában, ami szintén rendkívül hangulatos kis városka, jellegzetes pici utcácskákkal.

Hangulatos szállások Kotorban

Hotel Monte Cristo Kotor ****

Apartments Elena Kotor

Apartments Ivanovic Kotor

Másnap Sveti Stefant szerettük volna megnézni, de amikor a bejárathoz értünk, két egyenruhás úriember elmagyarázta, hogy ide turisták nem mehetnek be, csak ha ott laknak.

Sveti Stefan

Este visszatértünk Podgoricába, a már ismert hostelbe, ahol régi ismerősként köszöntöttek minket. Másnap csak késő este ment a repülőnk, így gyakorlatilag volt még egy napunk. A hostelben kaptuk a tippet, hogy nem messze láthatunk egy sziklatemplomot, egyikünk sem látott még hasonlót, ezért kíváncsiságból megfogadtuk a tanácsot. Ellátogattunk az Ostrog kolostorba, ami valóban egyedülálló élmény volt.

Ostrog kolostor

Innen mentünk a reptérre, ahol visszaadtunk az autót (amit a heves esőzésnek köszönhetően egyáltalán nem ellenőriztek) és visszarepültünk Budapestre.

Montenegró nagyon sokoldalú hely, rengeteg különféle programlehetőséggel, látnivalóval. Mi nagyon élveztük az utat, ugyanakkor én személy szerint szeretem a Balkán hangulatát minden előnyével és hátrányával együtt. Érdemes szem előtt tartani, mielőtt az ember egy ilyen kalandba vágja a fejszéjét, hogy nem feltétlenül fog minden úgy sikerülni, ahogy azt előre eltervezte.

Még több szálláshely Montenegró területén >>

/Fotók: Varga Nóra/