Amikor kislányként szüleimmel nyaralásaink alatt olyan kastélyokat látogattunk meg, mint a Gödöllői- vagy Eszterházy-kastély Fertődön, mindig elképzeltem, hogy milyen lenne földig érő hatalmas szoknyákat viselni, minden nap a derékig érő, hosszú hajamat szépen befonni, szobáról szobára járkálni talán órákig egyedül,

Lengyelországgal való közelebbi ismeretségünket pár évvel ezelőtt Krakkóval kezdtük, és azóta is visszajárunk. Nagy öröm visszatérni ide minden évszakban, legyen az nyáron a napsütéses Visztula parti séták, piknikek vagy adventi időszakban a karácsonyi forgatag miatt. Krakkó egy tüneményes város, amelyet

Nemrég egy napsütéses délután, kávézás közben megkérdezték tőlem, hogy hol lennék a legszívesebben, hogy hova képzelem magam, ha becsukom a szemem. Most sem lenne más a válaszom: Valletta egyik meredek keresztutcájának lépcsőjén ülnék, és közben az utca végén lévő tengert fürkészném,

Gyerekkorom óta vágytam rá, hogy megismerjem Elzászt közelebbről, és ne csak hallgassam a történelméről szóló előadásokat és képek alapján álmodozzak arról, tényleg ilyen színes-e a valóságban és tényleg ennyire mesébe illő-e élőben is. Felnőttként valóra váltottuk az álmom, és meg

Az egykor Magyarországhoz tartozó területeket, ahol még ma is felfedezni erre utaló emlékeket, különösen a szívembe zárom, és nagy öröm, ha eljuthatok egy-egy ilyen helyre. Főleg az őszi és a tavaszi időszakokban jólesik az embernek, ha csak pár napra is