Minden évszaknak megvan a maga szépsége szerintem, én legalábbis mindegyikben találok valami szeretnivalót. Télen például nem szeretem a korai sötétedést, de ezzel együtt imádom, hogy ilyenkor – tényleg, mint a filmekben – meggyújthatok otthon egy illatosított gyertyát és bevackolhatom magam

Sok éven keresztül nem szerettem a karácsonyt. Pár éve ünnepeljük úgy igazán, és érzem szükségét, hogy december elejétől szép lassan hangolódjunk, készülődjünk dekorációval, no meg egy adventi vásárban forralt borozzunk. A városok, kerületek mindenhol ünnepi fényárba és díszbe öltöznek, így

November közepétől idén már minden az ünnepekről szól. Sorra jelentek meg a boltok polcain a csoki mikulások, ünnepi fényárba öltözött egy szempillantás alatt a város, és az adventi vásárok is hétről hétre folyamatosan nyíltak meg. Én pedig eltűnődtem, látva barátokat,

“Mama képzeld, jártunk Zakopane-ban! Igazad volt, álomszép hely!” – soha nem felejtem el nagymamám mosolyát és könnybe lábadt szemét, mikor meséltem neki. Mese Zakopane hegycsúcsairól Sok éven keresztül a nagy, családi összejövetelek alkalmával számtalanszor hallottam nagymamám történeteit a fiatalkori kirándulásaikról

Kamasz koromban Pécsett a jégpálya novembertől márciusig sokunknak majdhogynem a második otthona volt. Akkoriban még nem voltak mobiltelefonok, közösségi oldalak és chat sem, így az iskola után, sokszor késő estébe nyúlóan, itt találkoztunk. Itt kerültek kibeszélésre a napi történések, itt

Az elmúlt években rengeteg szállodában megfordultam itthon és külföldön is. Sokszor munka miatt, így a kemény napok, stresszes időszak alatt kiélvezni a hotelek nyújtotta pihentető, felfrissítő szolgáltatásokat nem igazán van időm. Nagyon tud fájni a szívem, ha egy gyönyörű parkkal

Az egész világ a bakancslistánkon, de őszintén szólva, Portugália nem volt az elsők közt. Keresgélve következő úti célunkat azonban egyre több szuper repülőjegy ajánlattal találkoztam Lisszabonba, és így arányosan nőtt bennem a kíváncsiság, hogy mit tudhat ez a város. Mondanom

Ha megkérdeznétek, hogy mi a kedvenc országom, városom, nem gondolkodnék sokat, azonnal rávágnám: Spanyolország és Madrid. Igen, vannak még a szívemhez közel álló helyek, csodaszép városok, tengerpartok és hegyvidékek, de valahogy Madrid volt az a város, amelyet már azelőtt szerettem,

Berlin gyerekkoromban mumus volt. Igazából maga a szó, mert sosem jártam ott akkor még, sőt azt sem tudtam, hogy Berlin tulajdonképpen egy városnév. A gyerekkori balatoni nyarak alatt nem értettem, hogy mit keres sok idegen, furcsa nyelvet beszélő néni és

Amikor kislányként szüleimmel nyaralásaink alatt olyan kastélyokat látogattunk meg, mint a Gödöllői- vagy Eszterházy-kastély Fertődön, mindig elképzeltem, hogy milyen lenne földig érő hatalmas szoknyákat viselni, minden nap a derékig érő, hosszú hajamat szépen befonni, szobáról szobára járkálni talán órákig egyedül,