Kislányommal imádom felfedezni Magyarországot. Számtalan helyen barangoltunk már, de mégis az egyik nagy kedvenc túránk a Bakonynál volt. Hiszem, hogy a Bakonynak van valami nagysága, varázsa, energiája, már-már szentimentális erővel hat rám. Luckónak azt szoktam mondani: „Gyere manó, elmegyünk a világvégére kirándulni!”– és már csapjuk fel a túrabakancsot és útnak indulunk. Lélek Koffein-Pauer Krisztina írása.
Bakonynána. Egy aprócska falu, pontosan a „világvégén”- legalábbis így aposztrofálja Csapó Emőke a helyszínt, ahol az álom házikóik a Hópihe Apartmanok találhatóak. Mikor kimondjuk, mintha egy szép női nevet ejtenénk ki. A történelmi feljegyzések szerint pontos adat nincs arról, hogy kinek a nevét őrizheti a település. Az mindenesetre tény, hogy 1240-41-ben, pont a tatárjárás idején a Nána-Beszter nembeli Mihály volt a veszprémi püspöki vár ispánja, 1130 körül pedig Nána nevű egyházi személy volt Veszprém püspöke. Sokat olvastam a wikipédián erről a helyről és egy biztos; Emőkével való beszélgetésem után nem utoljára látogattam meg ezt a vendégházat.
„Kedvesem régi nagy álma volt, hogy, amikor megöregszünk, egy ilyen kis Faházban éljünk az erdő szélén!”- mosolyogva meséli el nekem Emőke a kezdeteket.
„Egyszer csak jött egy ötlet és nekiláttunk. Óriási előnyünknek érzem, hogy mindig „csak úgy” belevágunk az álmainkba, és közben derül ki, hogy igenis van értelme a munkafolyamatnak.” Emőke elmesélte, hogy egy apró álomként indult, de végül felépítették a faházukat. Minden követ megmozgattak és most már nem csak a ház hangulata, elementáris vidéki ereje ad inspirációt az odalátogatóknak, de a kertben elhelyezett dézsa is. „Hiszünk abban, hogy igaz az az ősi magyar mondás miszerint: „Segíts magadon és Isten is megsegít!” – az évek alatt úgy kinőttük magunkat, hogy apartmanokat húztunk fel.”
A mai világban úgy vélem, – bár szerintem ezzel nem írok újat, – hogy a digitális gyorsaságnak köszönhetően az emberek nyugalomra és békére vágynak. Ebben a gondolatomban erősített meg Emőke is. „Mi mindig is az olyan vendégeket vártuk a kuckóinkba, akik szeretnének egy picit lelassítani. Akik hiszik, hogy van egy olyan hely, ahova ki lehet ülni a hintaágyba és eggyé tudnak válni a természettel. Akik az itt töltött rövidke idő alatt aktív és passzív pihenést is szeretnének. Persze van mód túrázni is, hiszen a kéktúra egy szakasza is érinti a falut, a Római fürdő vízesés csodálatos, amely fél órányira található. A közeli falvakból indul még megannyi ösvény és túra, még felsorolni is nehéz lenne. Cuha szurdok, Bakonyi Ördög-árok, Burok-völgy, illetve a kilátók és Arborétumok, minden, ami az aktív kikapcsolódást segíti.”
A nagy túrázások mellett a másik kedvenc elfoglaltságunk az étkezés. A helyi adottságoknak köszönhetően Bakonynánán a nagymamámra emlékeztető nénikénél kóstoltuk meg az ottani finomságokat. Szarvas szalámi, mangalica kolbász, lekvárok sokasága, sajtok, tejtermékek, finom friss borok vártak bennünket az asztalon.
„Mindig azt szoktam mondani, hogy Bakonynána a szeretet faluja. Itt mindenki ennyire kedves, nyitott és vendégszerető. Persze ez most lehetne a falu mese-reklámja, de érdemes utána járni ennek a történetnek, mert innen tényleg feltöltődve megy haza az ember.”
Az apartmanjainkat ékszerdoboznak tekintem. Imádom rendezgetni, amikor takarítom, akkor egyszerre simogatom is és érzem, hogy a házunk a vendégek által meg is hálája ezt. Most a Kisfaludy pályázatnak köszönhetően sokat tudtunk fejleszteni és igazi kis wellness központ lettünk, amely maximálisan kielégíti az ide érkező vendégek igényeit. Hiszem, hogy, ha mi beletesszük a szívünket és a lelkünket, akkor ezt érzik, és eszerint élik meg a pihenést. Jelenleg nagy terveink nincsenek, azonban az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a téli időszak a pihenésé, és az adventi időszaké, amelyre fontos figyelmet szentelünk, s a tavasz nem csak a természetet indítja be, hanem minket is.”
Egy szó, mint száz, írhatnék még számtalan pozitív gondolatot a Hópihe Apartmanról, de jobban jártok vele, ha ti jártok utána ennek a csodának, ami higgyétek el, nincs is a „világvégén”…
